NÁDASDY LAJOS
nyugalmazott református lelkész
1913. január 28-án született Felsőkelecsényben. Enyingen és Pápán volt kisgyermek, majd a pápai református kollégiumban érettségizett 1932-ben. 1937-ben tette le a lelkészképesítő vizsgát. 1938 és 1941, majd 1945 és 1948 között segédlelkész Celldömölkön. A Nemzeti Paraszt Párt helyi titkári funkciójától eljutott a párt országos választmányi tagságáig, és elnöke lett a Nemzeti Bizottságnak. A helyi gimnázium létesítése érdekében meghívta Celldömölkre az akkori kultuszminiszter Keresztury Dezsőt, ahol a miniszter egy népgyűlésen találta magát. A miniszter a transzparenseket és a tömeget látva, ígéretet adott a gimnázium megépítésére. 1948 után Veszprém megyében: Nagyvázsonyban, Zánkán, majd Nemesvámoson szolgált. 1969 és 1991 között megbízott lelkész lett Sárvárott, egyúttal Pápán 1973-ig majd 1981-től 1995-ig a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek munkatársa.
Egyházi szolgálatáért és helytörténeti kutatásaiért számos rangos kitüntetésben részesült: Ortutay Gyula-emlékérem (1980), Pável Ágoston Emlékplakett (1986), Bél Mátyás Emlékérem (1995), Celldömölk Városért Emlékérem (1997).
Nádasdy Lajos számos alkotása foglalkozik Celldömölk és Kemenesalja történelmével: így az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, az 1956-os eseményeket dokumentáló munkája, a helyi lapok szerkesztése, Thália szekerező papjairól írott könyve, mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy múltunk fontos állomásai meg legyenek örökítve az utókor számára.
Nádasdy Lajos így vall életútjáról: „Hálás vagyok Istennek, hogy vállalt szolgálatomat, úgy az egyház, mint a nemzet, az egyetemes magyar kultúra javára végezhettem, az Ő Kegyelme hordozott és újított meg mindenkor a szükséges mértékben, és még most is – átlépve a bibliai korhatárt – éltet, hordoz, újít, s végezhetem napról-napra a Tőle nyert erővel a vállalt szolgálatokat.”
