Díszpolgáraink

2009.01.15.

1945 előtt választott díszpolgárok


Hollósy Jusztinián dömölki apát (1819. dec. 26. Nagyszombat - 1900. január 24. Kis Czell.).

Hollósy Jusztinián tudatosan bencés tanárnak készül. Győrben kezd tanítani, ahol szépirodalmi működése jelentős. Később Sopronban, Pannonhalmán fizikát, matematikát tanít és a Hittudományi Főiskola élére kerül. 1863-ban a Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába választja. A távcsövek történetének vázlata címmel tartja meg székfoglalóját. Haláláig tagja az Osztrák Meteorológiai Társaságnak, meteorológiai feljegyzéseket készít.

1874-ben Dömölki Apátnak nevezik ki. Itt a hitélet erősítését várták tőle, ezért hitbuzgalmi művek írásával tűnik ki. Látva az iskolák áldatlan helyzetét, elhatározza, hogy iskolát épít. Saját költségén apácákat hoz az apátságba.


1891-ben leányiskolát, zárdát és óvodát  létesít. Ô maga 31.600 koronát ad

az iskola javára, temető kápolnát építtet. Jelentős közéleti tevékenységet folytat.

1893-ban aranymisés jubileuma alkalmából a képviselő-testület díszpolgári oklevelet nyújt át számára. 1899-ben, 25 éves apáti jubileuma alkalmából a király vaskorona renddel tünteti ki. A képviselő-testület olajfestményt készíttet az apátról, mellyel az ülésterem falát díszítik. Halála után a templom körüli teret róla nevezték el.

 


Göttmann Bódog Félix (Sitke, 1843 – Celldömölk, 1922)

Alezredes, kerületi parancsnokhelyettes, a csendőrség szolgálatában áll az ország több városában. 1904-ben nyugállományba vonul, Celldömölkön telepedik le. Elhatározza, hogy a régi urasági téglagyár helyén egy parkot, „japánkertet” létesít. E terve miatt kortársai közül többen eszelősnek tartották, ô azonban komolyan vette elhatározását. Tízévi kemény, kétkezi munkája eredményeként elkészült a liget, melyet nevéről Félix-ligetnek neveztek el, s lett a celliek kedvenc sétáló, társalgó helye. Göttmann azok közé tartozott „…akik nem vonakodnak, nem tétováznak erőiket, tehetségüket a köz szolgálatába állítani, akik megtestesítői a puritán hazafiságnak s a nemes önzetlenségnek”, írják utódai. Komoly szerepe van Celldömölk utcáinak fásításában és a helyi polgárőrség működési szabályzatának elkészítésében. A képviselő-testület 1920-ban a nagyközség díszpolgárává választotta. A köztemetőben pihen.

 


Gáyer Gyula (Kis Czell, 1883 – Szombathely, 1932)

Jogász, bíró, botanikus, a természet, a füvek, fák, cserjék kutatója. A Vas Megyei Múzeum Természetrajzi Osztályának vezetője, a szegedi tudományegyetem magántanára. Nevét 17 növény, alfaj, változat viseli. Százötvennél több tanulmányt írt. Celldömölkön a családi házuk kertjében (ma Hársfa utca) botanikus kertet létesített, ahova a távolabbi helyekről jöttek tanulók látogatóba. Halála előtt néhány hónappal lett a nagyközség díszpolgára. 1983-ban a város lakóháza kertjében szobrot állíttatott, és kiállítással tisztelgett emlékének. Ô is a köztemetőben pihen.

 


Tolvay-Takách József (Kis Czell, 1876 – Budapest, 1945)

Apja a MÁV osztálymérnöke. Altábornagy, az Országos Frontharcos Szövetség elnöke. Ludovika Akadémiát végzett, József Ferenc főherceg nevelője. 1905-ben grófi címet kapott az uralkodótól. 1935-39 között a parlament külügyi bizottságának elnöke. A Horthy-korszak felső katonai köreihez tartozott. A kormányzó 1938-ban Székesfehérváron vitézzé avatja. Celldömölk képviselő-testülete 1934-ben díszpolgári címmel tünteti ki. Beszédet mondott a Trianoni-emlékmű avatásán.

 

 

(Káldos Gyula Új Kemenesaljában megjelent írásai nyomán)


1990 után választott díszpolgárok 




Habsburg Ottó


I. Károlynak, az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó császárának fia, aki ma is remek egészségnek örvend, mindig "a keresztény értékeken nyugvó európai egységet részesítette előnyben", persze korántsem úgy, ahogyan ezt egyes szélsőjobboldali, ultranacionalista elemek elképzelik. Immár több mint 30 esztendeje a Páneurópai Unió elnöke (megszólítása éppen ezért nem "fenség", hanem "elnök úr"), és az az álma, hogy egyszer az Unió tagja lesz minden európai ország, Albániától Izlandig.


A több nyelven, köztük magyarul is kiválóan beszélő Habsburg Ottó Svájcban, Portugáliában, Spanyolországban, Belgiumban, Franciaországban és az Egyesült Államokban is élt, de immár több évtizede német állampolgár. A 30-as években szembefordult a nácizmussal, tiltakozott Ausztria bekebelezése ellen, így az Anschluss után a nácik üldözték őt. A II. világháború idején több ezer zsidónak segített elmenekülnie Európából. 1979 és 1999 között a német Keresztény-Szocialista Unió (CSU) képviselője volt a strasbourgi Európa Parlamentben, egyúttal ő volt az európai konzervatív pártok csoportjának vezetője. 1989-ben egyik szervezője volt a magyar-osztrák határon rendezett "páneurópai pikniknek", amelynek során 700 kelet-német tudott Nyugatra menni. Ez az esemény volt az előzménye a berlini fal leomlásának. Munkásságához tartozik 35 politikai és történelmi tárgy könyv is.


"Habsburg Ottó nagy formátumú politikus, kifogástalan européer - mondja róla Peter Ulram politológus - Soha nem engedett a populizmus kísértésének, és soha nem vette át a bulvárlapok hangnemét. Tudásának, kulturáltságának, született politikai érzékének köszönhetően mindig világosan állást tudott foglalni minden kérdésben."

Személye Magyarországon is igen népszerű. A rendszerváltás után komolyan felmerült, hogy esetleg ő lehetne a Magyar Köztársaság elnöke.

Habsburg Ottó Celldömölk város díszpolgára.


 


Horváth Lajos


1912. november 1-én született Karakón. Csecsemőként lett jánosházi lakos, ahol édesapja szabómesterként dolgozott. Közbe szólt azonban az I. világháború, és apja 1918-ban hősi halottként lett a háború áldozata. Édesanyja két év múlva ment ismét férjhez és Horváth Lajost nevelőapja segítségével nevelte fel. Közösen hozták meg a nehéz döntést taníttatásáról: 1929-1934 között az Esztergomi Érseki Római Katolikus Tanítóképző diákja volt. Az intézet sokoldalú és színvonalas képzése révén jól felvértezve lépett a néptanítói pályára. Ekkoriban a sok állástalan pedagógus miatt csak három várakozási idő után lehetett a tanítóvá válni, így ez idő alatt a szülői ház szabóságában kitanulta a mesterséget, sőt később segédlevelet is szerzett. Először a magyar - történelem - ének szaktanítói vizsgát tette le Egerben, majd tanári képesítést szerzett Pécsett, magyar - történelem szakon. 1937. március elsején a katolikus fiúiskolában ideiglenes helyettesítéssel bízta meg az iskolaszék. Ez a másodkántori és tanítói megbízás hat hónapra szólt. 1937 szeptemberében Uhlár Gyula akkori igazgató asszisztálása révén választották meg kéttucatnyi jelentkező közül. Ekkor lett véglegesen celldömölki polgár. A tanítói munka velejárója volt - hetenkénti váltással - a kántori teendők ellátása, amit 1950. augusztus 31-ig végzett. 1948-ban az államosítás után szervezett fiúiskola (a Gayer, illetve mostanra Városi Általános Iskola) tantestületének lett a tagja 1959-ig. Közben két alkalommal: 1950/51-ben, valamint 1958/59-ben magyar-történelem szakos megyei szakfelügyelőként is tevékenykedett. Az 1959/60-as tanévtől 9 éven át a korábbi leányiskola (Eötvös, mostanra Városi Általános Iskola) igazgatója volt. 1957-től, egyben az ipariskola megbízott igazgatójaként is tevékenykedett. Az ipari iskola 1968-ban bekövetkezett önállósulásával pedig lemondott a leányiskola igazgatói posztjáról, hogy minden erejével dolgozhasson a középfokú szakképzés megfelelő elhelyezéséért. Nyugdíjba meneteléig, 1975-ig folytatta ezt a tevékenységet. Pályája során rövidebb ideig a Zeneiskolában és Gimnáziumban is volt óraadó tanár.


A civil életben is tevékenyen részt vállalt. Celldömölkre kerülését követően a Katolikus Legényegylet világi elnökének választották meg. Hetente legényesteket szerveztek, amelyek az emberformálás műhelyei voltak. A műkedvelő színjátszástól a sportig gazdag programot kínáltak az önképzőköri jellegű egyletben. Ők szervezték minden év március idusán a Virághalmy-ünnepélyeket és e szerveződés révén jött létre a Kapisztrán János Cserkészcsapat is, amelynek vezetőségi tagja volt. A helyi népművelés irányítását 1938-ban vette át Sz. Csorba Tibortól: az összes vallásos, társadalmi, kulturális és vasutas egyesület keretében évente ismétlődően rendezett előadások szervezése volt a feladata. A Katolikus Kör - amely 1933-tól 1949-ig működött - vasárnap délutánonként színvonalas ismeretterjesztés folyt. Ennek kebelében alakult meg a Római Katolikus Szalonzenekar 1936-ban. Ennek feloszlatása után belőle jött létre a Neszményi Gyula és Török Gyula neve által fémjelzett Orvosok Szakszervezetének Zenekara, ahol először merült fel a "Munkacsoport Zeneiskola" gondolata. A háború után 1949-ig még működhetett a Katolikus Legényegyleti csoport és Horváth Lajos a helyi, valamint a járási szabadművelés ügyvezetőjeként tevékenykedett 1950. augusztusi lemondásáig. 1955-ben kelt minősítése jelzi az addig megtett életutat: "Politikai magatartása, képzettsége jó, fel is tudja használni a nevelés területén, de nem olyan kemény, harcias kiállású, mint azt képzettsége megkívánná. Nem tud teljesen szakítani a régi nevelés maradványaival. Különösen vonatkozik ez vallásos érzületére"


Magánélete: 1940-ben kötött házasságot Perendy Margittal. A sok közösségi munka miatt feleségére hárult a gyermekek nevelésének fő terhe. Két lánya tanár lett.


Horváth Lajos az Új Kemenesalja című helyi lap örökös főszerkesztője. Az újság kapcsán 1942-ben vetődött fel, hogy a Katolikus Kör vegye meg a Kemenesalja kiadói jogát Dinkgreve Nándortól 10 ezer pengőért, amit végül 1943 júniusáig fizettek ki. Az év első felében már érezhető volt a tulajdonosváltás okozta tartalmi megújulás. 1943. november 23-án lett felelős szerkesztő és az év novemberében szerkesztette első ízben a Kemenesalját. A lapban (-th-s) jelzéssel írta alá cikkeit. 1944 decemberében be kellett vonulnia, és hadifogsága után, 1946 tavaszán kezdett újra dolgozni, de az újság számai 1945 márciusáig a neve alatt jelentek meg.


Alapos volt honismereti tevékenysége is: tematikusan kijegyzetelte a 100 éves celli sajtó írásait, feltárta az iskolák irattárait az államosításig. Rengeteg középiskolásnak és legalább negyedszáz főiskolásnak, egyetemistának adott gazdag forrásanyagot a szakdolgozatukhoz. Élete történetét emlékiratszerően több vaskos kézirat őrzi: "Egy népfia néptanító a Marcal-tájról" címmel.


Az 1994-ben keltezett interjú utolsó bekezdésében üzen az utódoknak, azaz nekünk: "Az életet már megjártam, többnyire csak gyalog jártam" - idézi először a költőt - majd folytatja: Tapasztalatom szerint a szeretet vágya életünk állandó kísérője, ugyanakkor gyengeségeink gyakran tartanak távol bennünket másoktól. Mindez akadályozza azt, hogy mindennapjainkban érezhessük a haza, az otthon melegét. A másokra szabott szigorú mértéket önmagunkkal szemben is alkalmazni kell, de önérzetünk, önbecsülésünk ennek fordítottját is megkívánja. Azokkal szemben is legyen szigorú a mércénk, akik többnyire nem "gyalog" járnak. Ne alázzuk meg magunkat a magas pozíciókban "trónolók" előtt, de adjunk meg minden tiszteletet a közösségért jó szándékkal, önzetlenül dolgozóknak. Ha vezetők, akkor nekik különösen, mert irányítani sohasem könnyű feladat. Az ok érthető: emberek vagyunk.


Horváth Lajos 1997-ben hunyt el.


(Németh Tibornak az Új Kemenesalja 1994. október 27-i számában megjelent interjúja alapján.)


 


Kiss Péter


Kiss Péter életrajza:

1959. június 11-én született Celldömölkön. Nős. Felesége főiskolai adjunktus, egy gyermekük van.

1983-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán Termelési rendszer szakon diplomázott. 1987-ig az egyetem tudományos segédmunkatársa, tanársegéd, szakkollégiumi nevelőtanár. Tagja a Mérnök Kamarának és a Magyar Közgazdasági Társaságnak.


1988-89-ben szervezője volt a BME-n megrendezett Reformpárti Esték vitasorozatnak. 1986-89 között a Budapesti KISZ első titkára. Alapító elnöke a Baloldali Ifjúsági Társulásnak. Az MSZP egyik alapító tagja, 1998-2000 között ügyvezető alelnök, 2001 januárjától az MSZP Baloldali Tömörülés Platform elnöke.


2005-től az MSZP Vas megyei elnöke, 2007-ben az MSZP Kongresszusa pedig alelnökké választotta.


Az 1990. évi önkormányzati választásokon fővárosi képviselővé választották. 1992 októberétől országgyűlési képviselő. 1994-től a budapesti 6. számú választókerületben szerzett egyéni képviselői mandátumot, majd 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban ismét ebben a választókerületben választották országgyűlési képviselővé.


1994-től miniszteri kinevezéséig, a szocialista frakció "Ifjúság, modernizáció" munkacsoportjának vezetője és a szocialista frakció elnökségének tagja.


1994-1995 között a Parlament Oktatási és Tudományos Bizottságának alelnöke.

A Horn-kormányban 1995-től 1998-ig munkaügyi miniszter.


1998-2000 között frakcióvezető-helyettes.


2002-ben a Medgyessy - kormány foglalkoztatáspolitikai- és munkaügyi minisztere, majd 2003 tavaszától a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter.


2004 őszétől a Gyurcsány kormányban ismét kancelláriaminiszter.

2006. június 9-től a Szociális és Munkaügyi Minisztérium vezetője.

2007 júliusától a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter.

2009 áprilistól társadalompolitika összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszter a Bajnai kormányban.


 


Dr. Szekér Gyula


Dr. Szekér Gyula 1925. szeptember 24-én született - celldömölki vasutas családban. 1944-ben érettségizett a Pápai Református Kollégiumban. 1945-49- között a budapesti Etvös Loránd Tudományegyetem vegyész szakán folyatta tanulmányait és 1949-ben szerzett okleveles vegyész diplomát. 1949-50-ben a Fémipari kutatóintézetben dolgozott tudományos kutatóként. 1950-53 között aspiráns, kandidátusi disszertációját az alumínium-elektrolízis témakörben 1953-ban védte meg.


 Részletek egy személyes hangú interjúból:


 "- Milyen családban nőttél fel, és milyen volt a gyermekkorod?


 - Édesapám Celldömölkön 1910-ben került a vasúthoz - erre élete végéig büszke volt. Mozdonyfűtőként dolgozott és 1935-ben 130 pengővel ment nyugdíjba. Öten voltunk testvérek, szeretetben nevelkedtünk. Édesanyám vönöcki parasztlány volt, önzetlen szeretettel és rátermettséggel gondoskodott rólunk. Édesanyám mélyen vallásos volt, eljárt a hajnali misékre. Otthon a fő elv a becsület és a tisztesség volt, és az, hogy minden adódó munkát el kell végezni, legyen az könnyű, vagy nehéz, mégpedig a lehető legjobban. Nálunk nem "alantas" munka, csak elvégzendő, szükséges és hasznos munka volt.


- Celldömölkről mehettél volna Szombathelyre vagy Pápára. Miért mentél mégis a Pápai Református Kollégiumba középiskolai tanulmányaidat elvégezni?


 - Továbbtanulásom irányául a kereskedelmi középiskolát választottam a kollégium kereskedelmi szakán a gyakorlati oktatás miatt. Bevallom nagyon vonzott a Pápai Református Kollégium híresen jó szellemisége. Bizony jól választottam! Az iskola felvilágosult, hazafias, toleráns szelleme mély hatással volt rám, magával ragadott. Tanáraim jóvoltából itt kedveltem meg a kémiát és a gazdaságföldrajzot. Megtanultam a gépelést, gyorsírást. Beszédeim, cikkeim és könyveim jelentős részét gyorsírással írtam le.


 - Miért lettél vegyész?


 - Egyik nagybátyám a Péti Nitrogénműveknél dolgozott villanyszerelőként. 1938-ban bevitt magával a gyárba, megmutatta az egész üzemet. Megdöbbentett és lenyűgözött annak nagysága bonyolultsága. A dugattyús kompresszor úgy dohogott, mintha élt volna. Ekkor már valami megmozdult bennem. 1945 májusában felvettek az Ajkai timföldgyár laboratóriumába. Az alumínium spektrálanalízist végeztem. Szabadidőmben pedig alaposan áttanulmányoztam a gyárat. Ennek kapcsán megállapítottam, hogy tanulni kell, mert szinte semmit nem értek.


 - Hogyan kerültél a Győrffy István kollégiumba?


 - A háború után 1945-ben nagyon sokan kezdték meg, vagy folytatták tanulmányaikat s kevés volt a férőhely a diákszállásokon. De a Győrffy kollégiumról ekkor már hallottam, s nagy vonzerővel bírt számomra. A méltán híres Győrffy István kollégiumba többnapos "vizsgáztatás" és beszélgetés után vettek fel. Ma is hálás vagyok barátaimnak, hogy idekerültem és tagja lehettem egy nívós, nagyszerű kollektívának, egy valódi közösségnek.


 - Aspirantúrádat alumíniumkohászati témában (tűzfolyós olvadékok elektrokémiája) végezted és ebben az iparágban, az alumíniumiparban kezdted pályádat is. Aztán a nyakadba szakadt az egész vegyipar gyógyesziparostul, kozmetikai iparostul együtt. Hogy tudtál váltani, volt-e lehetőséged olyan mélyen beletanulni ennek a területnek a technológiájába, ami szükséges volt  vezetői tevékenységedhez?


 - Ne feledkezzünk meg róla, hogy eredendően vegyész vagyok, a Pázmány Péter Tudományegyetemen vegyészdiplomát szereztem. Az aspiránsként szerezett ismereteim előnyösen egészítették ki, bővítették, mélyítették ismereteimet.


- A vegyipar átgondolt fejlesztéséhez ki kellett alakítani a fejlesztés súlypontjait. Azaz szakmailag jól megalapozott fejlesztési koncepciót kellett kimunkálni, amely a jelen legégetőbb feladatainak megoldásán túl alkalmas a jövő fejlesztési feladatainak szerves megalapozására is.  A fejlesztési súlypontok kialakítása során már a kezdeteknél arra a felismerésre jutottunk, hogy Budapesten  a vegyipar - a gyógyszeripar kivételével - figyelemre méltó obkektív körülmények miatt nem fejleszthető.  A későbbiekben beigazolódott és helyesnek bizonyult, hogy a "vidéki" fejlesztések, a zöldmezős beruházások, a TVK,  a Borsodi vegyi Kombinát és a Dunai Kőolajfinomító lettek a petrolkémiai és műanyagipar súlypontja.


A magyar vegyipar fejlesztésének több egymást követő lépcsője volt. Az egyik első feladat a mezőgazdaság műtrágyával való kiszolgálása volt. Műtrágyahiány volt az országban. Emlékszem olyan évre, amikor súlyos devizális gondjaink ellenére is több tízmillió dollárért importáltunk műtrágyát. A BVK és a TVK műtrágyagyárai megépítésével enyhíteni tudtunk a mezőgazdaság műtrágyagondjain.


A hatvanas években már százmillió dolláros nagyságrendben importáltunk műanyagokat. A kérdés az volt, importálunk-e tovább műanyagot, ami nagyon devizaigényes, vagy fogjunk hozzá saját műanyagiparunk kiépítéséhez, s ha igen, hogyan? Segítségünkre volt a műszaki fejlődés is, mert az acetilénkémia helyett mi már az etilénkémiára térhettünk át.


Számtalan alkalommal ültem nemzetközi tárgyalásokon a nemzeti zászló mögött. Különleges érzés fogja el ilyenkor az embert. Mindig a nemzeti elkötelezettség és hazám szolgálata volt, ami tetteimben vezérelt.


- Pályád kiemelkedő eseménye a korona hazajuttatásában való tevékeny részvételed és az ezzel kapcsolatos amerikai tárgyalásaid. Ennek szakmailag részletes és dokumentált leírása megtalálható a História folyóirat 2004/8. számában. Milyen érzésekkel mentél a tárgyalásra.


 - A magyar kormány miniszterelnök-helyetteseként az amerikai kormány meghívására 1976. május 3-11. között népes delegáció élén hivatalos látogatást tettem az Egyesült Államokban. Meghívóm E. Richardson kereskedelmi miniszter volt. A delegációnak tagja volt Nagy János külügyminiszter-helyettes, és Esztergályos Ferenc washingtoni magyar nagykövet. Megbízásom két fő feladatra irányult: a korona és a koronázási ékszerek hazahozatala igényének felvetésére és a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvének kívánatos érvényesítésére a magyar-amerikai kapcsolatokban.


Utam legnagyobb jelentőségű eseménye kétségtelenül az volt, hogy annak első napján, 1976. május 4.-én fogadott Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke. Ford elnök szívélyesen fogadott. A megbeszélésen röviden értékeltem a magyar-amerikai kapcsolatok alakulását. Kapcsolataink normalizálásának komoly tehertételeként vetettem fel a korona és a koronázási ékszerek ügyét. Röviden vázoltam Magyarország nehéz, küzdelmes történelmét, hangsúlyoztam, hogy történelmi ereklyéink nagyrészt elpusztultak, kevés maradt belőlük. Elmondta, hogy a Szent István koronája a kezdetektől fogva a magyar nép óriási becsben tartott nemzeti ereklyéje, jogos tulajdona, amit szeretnénk visszakapni.


Az elnök egyebek mellett kijelentette: "teljes mértékben megértem álláspontjukat, egy  ilyen gazdag múlttal rendelkező ország, mint az Önöké, joggal igényli ezt. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy most igent mondjak, meg fogjuk vizsgálni ezt a kérdést, és megfelelő úton visszatérünk rá.


1978. január 6-án több évtizedes távollét után végre hazatért a korona és a koronázási ékszerek. A koronát Carter elnök és kormányzata adta vissza a magyar népnek. De köszönettel tartozunk hivatali elődjének G. Ford elnöknek és kormányzatának is.


 (Szekeres Gábor interjúja alapján, amely a Magyar Kémikusok Lapjában jelent meg.)


 


Dala József



Celldömölk városa a várossá nyilvánítás 30. évfordulóján, 2009 január 23-án posztumusz díszpolgári címet adományozott Dala Józsefnek.

Dala József 1930-ban született Köcskön. Közigazgatási munkásságát Jánosházán kezdte, ahol a Nagyközségi Tanács elnökhelyettese volt. Innen került Celldömölkre a Járási Tanácsra, ahol elnökhelyettesként tevékenykedett, majd a Járási Hivatal elnöke lett az 1970-es évtizedben. 1979-ben. Celldömölk várossá avatását követően ő lett a megalakult új Városi Tanács első elnöke.


1980 decemberében került Szombathelyre, ahol a Vas Megyei Tanács V.B. Művelődésügyi Osztályának közművelődési csoportvezetője lett. Innen vonult nyugállományba 1988-ban.

Közigazgatási munkássága során is mindig a kultúra, a közművelődés ügyeivel foglalkozott szívesen.

Helytörténeti, néprajzi kutatással és gyűjtemény kialakítással szolgálta Kemenesalja és Celldömölk kulturális életét. A Kemenesaljához kapcsolódó művek kiadását mecénásként is segítette a járási hivatal elnökeként, szervezte és koordinálta ilyen jellegű írások megjelentetését. Kiterjedt levelezést folytatott kora jeles íróival és költőivel. (Bertha Bulcsú, Ágh István, Kósa Csaba, Gyurkovits Tibor, Weöres Sándor). Ez a levelezés is jelentős irodalmi értékkel bír. Honismereti és gyűjtőmunkája példamutató, jelentős mértékben gyarapította Celldömölk és Kemenesalja kultúráját.

Dala József 2001-ben hunyt el. Értékes gyűjteményének egy részét Csöngére, a Weöres Sándor Emlékháznak, másrészét a celldömölki önkormányzatnak adta át családja.

Tisztelői emlékére a Ság hegyen haranglábat és emlékharangot állítottak.

 



 

Dr Kósa András


Celldömölk Város Önkormányzata a várossá nyilvánítás 30. évfordulóján, 2009 január 23-án díszpolgári címet adományozott dr. Kósa András matematikus, a Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar professor emeritusa részére a város nevének a hazai és nemzetközi tudományos életben történő megismertetéséért, a Celldömölkről elszármazottak szülőföldhöz való kötődésének példaszerű ápolásáért, a helyi diákság tanulmányainak ösztönzésében és segítésében vállalt több évtizedes tevékenységéért.

 


 


 


Dr. Kósa András életrajza:

1932. január 7-én született Celldömölkön. Édesapja és anyai nagyapja vasutas volt. A család  három fiúgyermeke között ő volt a legfiatalabb. Mindhárman diplomások lettek. Elemi iskolai tanulmányait Celldömölkön végezte, majd Szegeden lett kollégista és az ottani piarista gimnáziumba járt, ahol két évet végzett el. A háború miatt megszakadtak tanulmányai, hazatért Celldömölkre és családja megsegítésére többféle munkát igyekezett elvállalni. Iskolai lemaradását a háború után az újonnan létesített celldömölki gimnáziumban pótolta be és itt fejezte be középiskolai tanulmányait is. Visszatekintve ezekre az évekre, igen jó emlékeket őriz mind az iskoláról, mind kiváló tanárairól.


„Már jóval az érettségi előtt tudtam, hogy lélekben soha sem szakadok el tőlük és életcélomnak tekintem, hogy minden erőmmel a Kemenesalját is magában foglaló nagy közösséget, hazámat szolgáljam” – nyilatkozta egy vele készült interjúban. Erre egyetlen lehetőséget látott: a tanári pályát. Ezt meglehetősen korán meg is kezdte, hiszen az egyetemen már másodéves korában oktathatott.

1961-1983-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán tanított tanszékvezető docensként. 1988-1997 között a GATE (Gödöllői Agrártudományi Egyetem) Matematika és Számítástechnika Intézet igazgatója., tanszékvezető egyetemi tanár, 1997-től 2001-ig igazgatóhelyettes. 1993-tól a professzorok tanácsának elnöke, 2002-től emeritus professzor. Több külföldi egyetemen, Rómában, Santiago De Chilében, Caracasban, Moszkvában vendégtanár. Több tudományos testületnek tagja, illetve vezetője.

Kutatási területe: a variációszámítás, optimális folyamatok elmélete, differenciál egyenletek, matematikai rendszerelmélet, a matematika oktatás módszertana.

1959-től a matematika tudományok kandidátusa, 35 tudományos közlemény, 40 egyetemi jegyzet, tankönyv, monográfia szerzője.

Egész egyetemi pályafutása során megkülönböztetett figyelmet szentelt a celldömölki és kemenesaljai továbbtanulni szándékozó tehetséges diákok támogatására.

Ízig-vérig lokálpatrióta, szülővárosához való ragaszkodása jellemző példájaként közreműködött az Öregdiákok Baráti Köre, majd később a Kemenesaljai Baráti Kör létrehozásában, melynek 2001-ig elnöke volt. (azóta tiszteletbeli elnök) Az ő elnökségéhez fűződik a kör által a helyi középiskolások tanulmányait támogató „Jónás Márton” tanulmányi pályázat,valamint egy tanulmányi ösztöndíj létrehozása is.

Dr. Kósa András egyaránt kötődik az alma mater falai között végzett egykori és mostani generációkhoz, kiemelkedő intelligenciájával és szilárd anyanyelvi tisztasággal párosuló előadásmódjával lenyűgözi mindenkori hallgatóságát. Megnyilatkozásain átsüt a szűkebb haza iránti elkötelezettség és az őszinte szeretet.

 

Elismerései, kitüntetései:

1988-ban Apáczai Csere János díj

1996-ban Szent-Györgyi Albert díj

2002-ben Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje

 

Cimkék

település

Minden jog fenntartva

Celldömölk Város Önkormányzata
9500 Celldömölk, Városhza tér 1.
Tel.: 95 / 777-810
Fax: 95 / 420-304
E-mail: celldomolk@celldomolk.hu

cellkabel peWeb